Márpedig nem menekedhetünk a kortól, amelyben élünk - mondá Herpai, miközben pedert egyet sárgás bajuszán, amelyet maholnap a Gellei Barber Shop fog kellő alakba hozni, ott is maga Áron ifiúr, a fiatal, de nagyralátó tulajdonos, aki úgy adja ajándékba a haj - és szakállvágáshoz a sört és a whisky-t, mintha a várost akarná magához ölelni. Hisz máma az úriembereket lassan üveg alatt mutogatják, mint valamely kétfejű bornyúkat spirituszban Hradec Kralovéban. És mégis... Hősünk bár többféle neveken, többféle alakokban és célból fog feltűnni, mint ahogy a Krúdy - szereplők is közöttünk élnek, ha a század hangköre már más is. Lesz itt körúti kisvendéglő, egyetemista dévajkodási hely, acélhideg egyenbárok, ösmeretes cukrászdák ugyanúgy, mint a legpénztárcaigényesebb jeles szállodák és külhoni kávézók étel -  s italneműikkel, kellnereikkel egyetemben. Mert Herpainak, vagy Vendelinnek (sőt: vendelineknek!), Pátri bácsiknak és Privát uraknak blog kell, ahogy Szindbádnak a maga velős koncával, serével együtt. Így ejtjük s(z)erét a blognak...